Mi a craniosacrális terápia?
A craniosacrális terápia egy különlegesen gyengéd, mégis rendkívüli módon hatékony kezelési forma, amely egyre elterjedtebbé válik széleskörű alkalmazási lehetőségének és a szervezet öngyógyító mechanizmusaira, természetes védekezőképességére gyakorolt hatásának köszönhetően. Jellemzője a mikromanipuláció, amely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán alapul. Ennek segítségével hatást gyakorolhatunk a test egyéb részeire, szerveire, szervrendszereire. A terápia célja kötőszövetes határok, lemezek ellazítása, az ízületi feszültségek korrekciója, az izomrelaxáció, az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának normalizálása, az idegi funkciók harmonizálása, a koponyán belüli keringés javítása. A terápia alapja a craniosacrális rendszer, amely a keringési és légzési rendszer mellett a szervzet harmadik nagy ritmusát képezi.
Anatómiai alapja:
Ez egy élettani rendszer, amely minden aggyal és gerincvelővel rendelkező élőlényben megvan. A craniosacralis elnevezés a cranium (koponya) és a sacrum (keresztcsont) funkcionális egységre utal. A rendszer az agyat és a gerincvelőt körülvevő és azt védő kötőszöveti hártyából (dura mater) és az abban képződő és keringő agyi-gerincvelői folyadékból (liquor) áll. A testben minden ideg kapcsolatban áll a dura materrel. Ebben a kapcsolatban – fizikai vagy lelki sérülések miatt – kialakuló gátak akadályozhatják az agyi-gerincvelői folyadék áramlását, amely különböző rendellenességekhez vezethet. Az agyhártyák mellett minden olyan csont részét képezi a rendszernek, amely érinti az agyhártyákat és az agyhártyákkal összekötött kötőszövetes állományt. Ezek a csontok is állandó mozgásban vannak, és minden csontnak megvan a maga mozgástere. Amikor egy csont kimozdul ebből az adott mozgástérből, vagy egyáltalán nem mozog, az az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának akadályozottságát jelenti. Ha felborul az egyensúly a rendszerben, az nem csak az agy és a gerincvelő, hanem az egész ember szempontjából káros. A craniosacralis rendszer szoros kölcsönhatásban áll az idegrendszerrel, az erek hálózatával, a nyirokkeringéssel, a légzőrendszerrel, a hormonális folyamatokkal és a csont-izomrendszerrel.
A Craniosacrális ritmus:
A craniosacralis rendszernek, a szív-érrendszerhez és a légzőrendszerhez hasonlóan saját, érzékelhető ritmusa van. A craniosacralis ritmus 6-12 ciklus/perc, amely egyénenként változik, de egy emberen belül állandó. A 6-nál alacsonyabb érték alulműködést, a 12-nél magasabb túlműködést jelent. A ritmus létrejöttében a koponya és a keresztcsont játssza a legfontosabb szerepet, mint a rendszer két vége. Természetesen az összes koponyacsont mozgásban van, és ez a mozgás az agyhártyák és az agyi-gerincvelői folyadék révén folyamatosan tovaterjed a testben. Így a tapasztalt terapeuta a test bármely részén kitapinthatja a craniosacralis ritmust, ezáltal megállapítja az agyi-gerincvelői folyadék esetleges változásait vagy áramlásának akadályozottságát, majd nagyon gyengéd, apró mozdulatokkal segítheti a folyadék és a kapcsolódó lágy szövetek természetes mozgását annak érdekében, hogy fokozza a test önszabályozó folyamatait, nyugalmi állapotba hozza az idegrendszert és javítsa az általános egészségi állapotot.
Érzelmi blokk oldása:
Mit jelent a Somato Emotinonal Release (SER)
A kifejezés magyar megfelelője: a testben tárolt érzelmi blokkok oldása. Mindannyian tapasztaljuk, az intenzív érzelmek hatnak testünkre, különféle reakciót váltanak ki: a szeretett személy láttán hevesebben ver a szívünk, remegni kezd gyomrunk, ha félünk.
A szervezet számára túl erős hatást (pl. autóbaleset, érzelmi sokk) a test nem mindig tudja maradéktalanul feldolgozni, időnként elraktározza azokat. Sokszor évekkel később, a kompenzáció csökkentésével általános panaszok, fájdalmak jelennek meg a test különböző részein.
Dr. John Upledger a craniosacralis terápiás kezelések során gyakran tapasztalta, hogy a test, a végtagok automatikusan megváltoztatják a helyzetüket, és ezt gyakran kíséri spontán érzelmi reakció pl. sírdogálás, nyöszörgés. Az érzelmi megnyugvás után legtöbbször a testi panaszok is enyhültek.
Dr. Upledger végül kifejlesztett egy olyan párbeszédes képalkotó módszert, melynek során a “szövetmemória” által őrzött trauma feldolgozhatóvá válik.
A kezelés közben a páciens kontrollálja a folyamatot, aktív résztvevője annak, lehetővé válik számára az érzelmek felismerése, kinyilvánítása. (Az érzelmi összefüggések felismerése nem mindig történik meg kezelés közben, előfordul, hogy mindez álmok formájában illetve napok múlva válik egyértelművé.)
Egy-egy érzelmi blokk feloldása a teljes testre hatással van, hasonlóan egy városi útakadály elbontásához. A könnyebb áramlás javítja a szöveti funkciókat, növeli a szervezet vitalitását.
A SER kezelést követően a páciensek gyakran könnyebbnek érzik magukat, és nem csak a testi tünetek múlhatnak el, a viselkedési szokásaikban is változás történhet.
A kezelés során megtapasztalhatók a test – elme – érzelmek összefüggései is.
Összefoglalás:
A craniosacralis terápia egészen más, mint általában a masszázs, csontkovácsolás vagy a gerinc egyéb kezelési formái. A kezelés során alkalmazott mozdulatok rendkívül gyengédek, aprók, érzékenyek; a terapeuta nem alkalmaz tekintélyes fizikai erőt vagy hirtelen mozdulatokat, a szervezet természetes hullámait és ritmusát követi, ezt használja fel a szervezetben történő változások előidézéséhez.
A craniosacralis terápia egy mélyreható gyógymód, amely segíti a szervezet természetes öngyógyító mechanizmusait, semlegesíti a stressz negatív hatásait, erősíti az általános ellenállást a betegségekkel szemben, visszaadja a fizikális életerőt, és jó közérzetet biztosít.